A múltkorihoz hasonlóan – amit ITT olvashatsz el – ezúttal is olyan nagyinterjúval jelentkezünk, amely arról a szakképzési rendszerről ad bővebb képet számotokra, amelyben tanultok. A szakmaverzum.hu-n ugyanis fontosnak tartjuk, hogy a lehető legtöbbet tudjátok arról, miért is jó nektek, ha az ötéves technikumot választjátok – amit amúgy egyre többen tesztek. Ezúttal Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár segítségével mutatjuk be nektek, hogy milyen motivációk húzódtak meg a szakképzési rendszer átalakítása mögött, miért kaphatsz pénzt már diákéveid alatt két helyről is, és arról is szó lesz, hogy egy jó szakmával gyakorlatilag a biztos megélhetéshez juthatsz.

 

Itt a Szakmaverzumon már mi is több alkalommal beszámoltunk arról, hogy egyre inkább utat tör a szakképzés, tízből hat diák már a technikumot választja a gimnáziummal szemben. Minek köszönhető az előretörés? Mitől vonzó a megújult szakképzési rendszer?

 

Több összetevő adja ki a siker receptjét. Első körben megújítottuk a tananyagot, aminek köszönhetően változtak a módszertanok: nem annyira a frontális tanításra helyeződik hangsúly, sokkal inkább a diákok tanításba történő bevonása a cél. A tananyag megújítását vállalatok közreműködésével végeztük, ami az aktuális piaci igényekhez igazodik. Emiatt a diák számára érdekessé válik a tartalom, nem kell elavult tananyagot tanulnia. A mai diákok már céltudatosabbak, nem szeretnének feleslegesen tanulni, csak olyanra fordítanak időt, energiát, amit később hasznosítani is tudnak.

 

Szintén vonzó lehet, hogy a diákoknak nem kell rögtön a legelején, 9. osztályban szakmát, hanem csak ágazatot választani. Technikumban a második év végén kell szakosodni, addig ágazati alapoktatásban vesznek részt, ami ágazati alapvizsgával végződik. Ez azért lehet jobb, mert egy 17–18 éves tanuló jó eséllyel jobban fel tudja mérni, hogy milyen szakma való neki, mint egy 14–15 éves. Az első három évben tehát kevesebbet vannak tanműhelyben, a szakoktatás, a duális képzésbe történő bevonással válik intenzívvé. A hároméves szakképző iskolába jelentkezőknek az első, alapozó évet követően kell szakosodniuk.

 

Az ötéves technikumi képzés egy esztendővel hosszabb, mint a gimnáziumi, ugyanakkor mégis idő spórolható vele, hiszen egy gimnáziumot követően plusz két évbe telik egy szakképesítés megszerzése, ami összesen hat esztendő. Ezzel szemben egy ötéves technikumi képzés során egyszerre szerez érettségit, illetve válik technikussá egy diák, magyarán szakmát szerez. Sőt van olyan okleveles technikus képzés, ahol már az együttműködésben álló egyetem, kreditpontokat is elismer, így akár az egyetemi képzés is lerövidíthető.

 

Adott egy technikus számára, hogy mesteremberként szép karriert építsen, ám ezen felül – vagy emellett – a felsőoktatás kapui is kinyílnak a technikumban tanulók előtt. Szeretnénk, hogy a technikumok az egyetemi mérnökképzés előszobái legyenek.

 

Minden szakképzésben tanuló ösztöndíjban részesül, emellett már az iskolai évek alatt duális képzésben vesz részt, vagyis a szakmai oktatást részben egy, az iskolájával együttműködő vállalatnál tölti, munkaszerződéssel, fizetésért, ami szintén vonzóvá teszi a technikumot. Ez 110–160 ezer forint havonta. Kimutatható, hogy

 

egy érettségivel és szakmával egyaránt rendelkező éves szinten bruttó 600 ezer forinttal, vagyis havi bruttó 50 ezer forinttal többet kereshet, mint csak érettségizett társa.

 

A szülők számára is egyre világosabbá válik, hogy egy szakmával a kézben tisztes megélhetést és kiszámítható jövőt biztosíthatnak gyermekük számára.

 

Egyre többen mennek egyetemre

 

Van kimutatható adat arra vonatkozóan, hogy a technikumban végzettek közül hányan folytatják egyetemen? Ehhez kapcsolódóan mi a jellemzőbb egy okleveles technikus esetében: hogy teljes állásban marad annál a vállalatnál amelynél már a duális képzés keretében is dolgozott, tanult, vagy egyetemi diplomát szerez, vagy akár mindkettőt egyszerre

 

Szerencsére utóbbira is van lehetőség. Azt látjuk, főleg a nagyvállalatoknál, hogy a náluk duális képzés keretében tanuló diákok a technikum elvégzése után is ott maradnak, és munka mellett folytatják egyetemi tanulmányaikat, hiszen a duális képzés az egyetemen is adott.

 

A munkaszerződéses duális képzés egyik nagy előnye, hogy a vállalatoknak lehetőségük van kiválasztani a tehetségesnek vélt fiatalokat, és már a képzés során kvázi „kinevelni” őket. Ez azért is lényeges kérdés, mert összeurópai tendencia, hogy nem dúskálunk a szakemberek között.

 

 

A kérdés első részére válaszolva: az utóbbi években azt látjuk, hogy a technikumban végzettek körében jelentősen emelkedett az egyetemre jelentkezők száma. Míg ez 2021-ben 8700 fő volt, addig 2023-ban már több mint 16 ezer, ami jelentős növekedés. A 2024-es adatok még nem ismertek, de várhatóan tovább emelkedett a szám. Ma már elmondhatjuk, hogy az egyetemre jelentkezők 20 százaléka technikumokból kerül ki, ez az arány pedig növekedhet, hiszen az okleveles technikusképzés első alkalommal jövőre fut ki.

 

Fókuszban a vállalatok és a piaci igény

 

A szakképzési rendszer 4.0, vagyis az új szakképzési törvény megalkotásában Ön is főszereplő volt. Mik voltak a szakképzés átalakításának fő mozgatórugói?

 

A magyar gazdaság szerkezete átalakult azáltal, hogy korábban nem létező iparágak kerültek előtérbe, mint például az autóiparban – ami a hazai gazdaság egyik fő motorja – is jelenlévő specializált gépgyártás. A munkaerőpiaci szereplők, a vállalatok jelezték, nem pálya nekik, hogy a szakképzésből hozzájuk kerülőket átlagosan plusz egy évig kell képezniük, mire teljes értékű munkaerővé válnak. Többek között ennek kiküszöbölésére változtattuk meg a szakképzési rendszert, és vezettük be a partnervállalatokkal együtt a duális képzést. Megkérdeztük a vállalatokat, milyen igényeket nem tud kiszolgálni a szakképzés, erre válaszul alkottuk meg a rendszert.

 

Olyan erős, jól teljesítő gazdaságok szakképzési rendszeréből merítettünk ihletet, mint az osztrák, a német, vagy a svájci. Az ottani rendszerek előnyeit átültettük a magyaréba –

 

a fő cél az itthoni piaci igényekre reflektáló, a munkaerőpiaci elvárásoknak eleget tevő, magyar sajátosságokat figyelembe vevő szakképzési rendszer megalkotása volt.

 

Volt már szó a duális képzésről. A vállalatok mennyire érzik felelősségük súlyát, hogy segítsék a szakképzést?

 

A duális képzés támogatása is jelentősen átalakult. A szakképzés 4.0 előtt a vállalatok szerződést kötöttek az állammal, és kvázi fejkvóta után kapták a támogatást. Ez azonban sem a cég, sem az iskola felé nem támasztott semmilyen elvárást. Az új szisztémában azonban nem az a szándék vezérel minket, hogy egy cég sok diákot magához vegyen a támogatás reményében. A megújított duális képzési rendszer egy fő motívuma a teljesítményhez kötött támogatás, amit adókedvezmény formájában tudnak igénybe venni a cégek, továbbá sikerdíjban is részesülhetnek.

 

A vállalatoknak is érezniük kell annak súlyát, hogy aktívan részt vegyenek a szakképzésben, ezáltal kielégítve a munkaerőpiaci igényeket. A közös képzési program rugalmas együttműködést biztosít a cég, illetve az iskola között, hogy a szakoktatás mekkora részét biztosítja az egyik, és mekkorát a másik. Van, hogy vállalat azt mondja; a teljes képzést biztosítja a diák számára. Emellett a partnervállalatok is hozzáférnek a Kréta-rendszerhez, látják, illetve vezetik a tananyagot, értékelést fogalmazhatnak meg, ami így az iskola számára is nyomonkövethető.

 

 

A mennyiségi helyett, tehát a minőségi képzésre helyeződik a hangsúly, de a vállalatoknak lehetőségük van egy kvázi tehetséggondozásra, vagyis a legjobb képességű diákokat kiválasztani, és a cég szempontjából hasznos munkaerővé, például mérnökké képezni. A diákokra egyéni képzési program alkalmazható a vállalat szempontjából, aminek köszönhetően piacképes tudásra tehet szert.

 

Zajlik a szakképzés fejlesztése, beleértve az infrastruktúra javítását. Gyakorlatilag hetente érkezik hír, hogy éppen mely technikumot újították fel, vagy mely iskola kapott új tanműhelyt. A fejlesztések racionalizálása érdekében is együttműködnek a vállalatokkal? Értem ezalatt, hogy egy-egy iskolánál felesleges lehet például a tanműhely kiépítése, fejlesztése, hiszen ezek a feltételek a vállalatnál is adottak.

 

Zajlanak, illetve lezajlottak olyan tanműhely-fejlesztések, amelyek egyben ágazati képzőközpont-fejlesztések. Ezek az adott szakképzési centrum által felügyelt iskolák, illetve a velük duális partnerségi viszonyban lévő vállalatok kooperációja alapján valósulnak meg, vagyis az erőforrásokat itt is az adott régióban felmerülő igényekhez szabják. Mindenképp el kell kerülni a felesleges fejlesztéseket, ehhez szükséges a centrumok illetve a vállalatok együttműködése.

 

Teljesítményhez kötött béremelés

 

A szakképzési rendszer átalakításának része az oktatók teljesítményértékelése. Mit kell tudni erről a rendszerről? Miért vezették be, és mik az eddigi tapasztalatok? Vállalati környezetben megszokott a teljesítmény időszakos értékelése, a pedagógustársadalomban mennyire honosítható meg?

 

Zökkenőmentesen zajlott a bevezetés. A fő motiváció, hogy a szakképzésben oktatók bérfejlesztése teljesítményhez kötött legyen. Ezért volt a 2020 elején eszközölt 30 százalékos béremelés átlagos mértékű, tehát van olyan oktató, aki ennél magasabb, és olyan, aki ennél alacsonyabb mértékű bérfejlesztésben részesült.

 

Az alapgondolat az volt, hogy a szakképzésben oktatók számára emeljük meg a köznevelésben alkalmazott közalkalmazotti bértábla fizetési szintjeit, annak érdekében, hogy a jó oktatók, illetve a fiatal tanárok számára vonzóvá tegyük a szakképzési rendszerben való részvételt.

 

 

A teljesítményértékelésnél uniós szempontrendszert, az Szakképzés Európai Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszerét (EQAVET) vettük alapul, és ültettük át annak előnyeit a hazai minőségbiztosítási rendszer keretébe. Az értékelésnél kiiktattuk az életkori faktort, kizárólag a teljesítmény számít az előremenetelnél.

 

Az, hogy a kor, illetve a pályán eltöltött évek mennyisége önmagában nem jelent magasabb fizetési kategóriát, nem okozott konfliktust az oktatók között?

 

Minimális volt azon oktatók száma, akik emiatt visszamentek a köznevelésbe, mivel az ottani bértábla figyelembe veszi az eltöltött éveket. Az a tapasztalat, hogy a többségre motiválóan hat a teljesítményértékelés, illetve az ahhoz kötött potenciális fizetésemelés mértéke. Hasonló a helyzet végzettség tekintetében. Azt vesszük alapul, hogy a szakképzésben oktatók azért lehetnek velünk, mert rendelkeznek az ehhez szükséges végzettséggel, így az előremenetel tekintetében a kor mellett ez sem jelent előnyt. Az azonban, hogy folyamatosan fejleszti tudását, előnyt élvez.

 

Ha már a pedagógusbéreket említette: érkezett 184 milliárd forint uniós támogatás, amit a kormány bejelentése szerint tanárok és óvónők fizetésére fordítanak. Mi a helyzet a szakképzésben oktatók bérével?

 

A kormány által bejelentett emelés a köznevelésben tevékenykedő pedagógusokra vonatkozik, a szakképzés külön van. Ám értelemszerűen,

 

ha a köznevelésben bérfejlesztés történik, arra a szakképzésnek is reagálnia kell, hiszen mind mondtam, az a cél, hogy megtartsuk a jó pedagógusokat.

 

A kormányzatnak a szakképzési bérfejlesztéseket a költségvetésből kell megoldania. Ezt nagy odafigyeléssel, korrekt módon meg is teszi.

 

Ami a szakképzésben oktatók bérfejlesztését illeti: az említett 30 százalékos átlagos emelésen túl volt egy mindenki számára egységesen 10 százalékos növekmény, majd egy 15 százalékos ugyancsak átlagos, tehát teljesítményhez kötött emelés.

 

Világít a jelzőrendszer, ha valami nem oké egy diákkal

 

Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) adatai szerint uniós szinten Magyarországon a negyedik legmagasabb a korai iskolaelhagyók száma. Ami nem túl lelkesítő adat, bár azt hozzá kell tenni, hogy a 2018-ra vonatkozó 30 százalékos iskolaelhagyási arányt sikerült letornázni 11–12 százalékra. Mit tesznek azért, hogy minél többen befejezzék az iskolát? A tankötelezettség 16 évre történő leszállítása mennyire játszik közre a korai iskolaelhagyásban?

 

A végéről kezdtem. Véleményem szerint nem a 16 éves korig szóló tankötelezettség számít, hanem, hogy korán észrevegyük, ha a diák lemaradásban van, és cselekedjünk. Kiépült egy erre irányuló jelzőrendszer, a Kréta úgynevezett ESL-modulja, ami a tanuló monitorozását végzi. Ebben világosan látni minden információt: mennyit hiányzik, melyik tantárgyból, tantárgyakból áll rosszul, melyik oktatóval lehet konfliktusa, mert nem jár be az óráira és így tovább. Amennyiben a diák bekerül egy veszélyeztetett sávba, a rendszer jelez, az osztályfőnök pedig lépést kezdeményez.

 

A megelőzésben hiszünk, ezért minden, tanulmányait a szakképzésben folytató diák – akik egyre többen vannak – a tanévkezdést követően – októberben – részt vesz egy digitális formában zajló kompetenciafelmérésen magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából, egy úgynevezett bemeneti mérésen. Amennyiben nem ér el egy bizonyos minimumszintet, egyéni fejlesztésben kell részt vennie a rendes tanítás mellett, pluszóra keretében. Ennek keretében több ezer diákot irányítunk külön fejlesztésre országszerte. Azt, hogy ezek a külön foglalkozások mennyire voltak sikeresek, egy kimeneti méréssel ellenőrizzük minden tanév május végén. A rendszer működését a bukások számában mutatott pozitív változások mutatják – a 2023-as adatok annyira kedvezőek voltak, hogy háromszor küldtem vissza a kollégáim részére, hogy biztos jól számoltak-e ki. A 20 százalékos bukási arány ugyanis 9 százalékra mérséklődött.

 

 

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tanárok életkorára vonatkozó adatai nem túl fényesek, főleg a fiatal tanárok hiányoznak a rendszerből. A szakképzésben mennyire érződik a tanárhiány?

 

A szakoktatók tekintetében nem beszélhetünk számottevő hiányról, köszönhetően többek között annak, hogy a duális képzés keretében a partnervállalatok is biztosítanak oktatót, de összességében elmondható, hogy a szakképzésben tevékenykedők elhivatottak szakmájuk fortélyainak továbbadásában. Jól jött az új rendszernek köszönhetően számos – például mérnökszakember – került be oktatóként a rendszerbe. Hiány a közismereti tárgyakat oktató pedagógusok körében van, ami országos tendencia.

 

Ha már a hiánynál tartunk, a szakképzési rendszer maga is küzd a pedagógusszám növeléséért. Óvónőkből, óvodapedagógusból is országos hiány mutatkozik, ezért egy új oktatási ágazattal, az óvodai nevelőképzéssel bővül a szakképzés. Ötéves technikumi képzés keretében választhatják a diákok, a duális képzés keretében pedig az utolsó két évben már gyakorlatilag dolgozhatnak is óvodákban, csillapítva ezzel a nevelőhiányt. Csak olyan technikum indíthat óvodai nevelőképzést, amely egyetemi együttműködési megállapodással rendelkezik, hiszen óvónő egyetemi képzést követően válhat valakiből. Ugyanígy elindítottuk az oktatási szakasszisztens képzést is, aki egy egyetemet végzett pedagógus mellett képes szakmai segítséget nyújtani nevelőotthonban, bölcsődében, óvodában, általános iskolában. A munkaerőpiacon, ők lesznek kvázi a képzett bébiszitterek, akikre nagy piaci szükséglet mutatkozik.